Get Adobe Flash player



„A túlzásba vitt jó dolog = rossz dolog”

(Todd G. Buchholz)


KORUNK NÉPBETEGSÉGE  A… MAXIMALIZMUS!


Vigyázat, lehet, hogy már Téged is megfertőzött e hatalmas kór, melynek neve: tökéletességre törekvés, avagy maximalizmus.


Miért baj, ha igenis maximalista vagyok?


Aki maximalista, annak nagyok az elvárásai önmagával szemben, és mindenben sikeres akar lenni, amibe csak belekezd. Ha nem sikerül ezt a tökéletes buborékot létrehozni önmaga körül, úgy érezheti, hogy az egész élete kicsúszott az irányítása alól. Tökéletesre törekszik, ám az élet folyton bebizonyítja, hogy nincs olyan, hogy tökéletes, csak ELÉG JÓ kategória létezik.


A szó latin, eredeti jelentése: valamely elv, követelés, igény túlhajtása, mértéken felüli követése. Magyarul: aki maximalista, az TÚLZÓ. Bizonyos dolgokban mértéket nem ismerő, szélsőségekre törekvő. Az illető meg nem valósítható, eltúlzott igényeket, elvárásokat támaszt, ezek szerint viselkedik, és ezáltal legtöbbször negatív érzelmeket él át, hiszen igényei, szükségletei teljes mértékben nem elégítőd(het)nek ki.


Igényei, vágyai, álmai, motivációi, céljai általában mindenkinek vannak. A célokhoz az életben pedig többféleképpen lehet hozzáállni, két szélsőséges eset lehet:


-           a mindig célokat kitűző és hajszoló, ám kiváló teljesítményével örökké elégedetlen

            MAXIMALISTA, vagy


-          ennek ellentéte, a kényelmes, célokat egyáltalán nem vagy alig-alig megfogalmazó,

            küzdeni nem akaró, lazán élni szerető „MINIMALISTA/LAZA-ISTA”,       

            szerény teljesítményével elégedett,

           esetleg azzal akár még fantasztikusan is élő, jól érvényesülő szélhámos.


A szélsőséges maximalista jellemzői általában:


1.      MAGASRA A LÉCET

Túl magas vagy ésszerűtlen elvárásokat állít magával és a környezetével szemben, amiknek nem tud megfelelni.

2.      CSINÁLNI

Kényszerítő szakadatlan törekvést érez a megvalósíthatatlan célokkal kapcsolatban, folyton csak ezen dolgozik, más szinte nem is létezik számára.

3.      NEM ELÉG

Úgy érzi, hogy a legnagyobb erőfeszítései sem elégendőek.

4.      MAJD

Számára csak a cél számít, az oda vezető utat, a folyamatot nem tudja élvezni.

5.      A MAXIMUM A MINIMUM

Képtelen megelégedettséget vagy örömöt érezni egy jól elvégzett feladat után, számára ez az alap csak, a minimális mérce aminek teljesítése a minimum.

6.      KUDARCKERÜLÉS

Nem bírja, nem viseli el a kritikát, hiszen számára az nem a fejlődés lehetősége, hanem a kudarc bizonyítéka.

7.      ÉN=SIKEREM

Az önértékelése a teljesítőképességének és az elért eredményeinek alávetett. Ha sikeres értékes, ha nem, értéktelen önmaga előtt.

8.      TÖKÉLETES VAGY SEMMI

Azt gondolja, amíg nem képes a tökéletesre, addig semmire sem képes. Ez állandó aggodalmaskodásra, halogatásra, a dolgok be nem fejezésére készteti. (Például úgy érezheti, ha nem tud anyanyelvi szinten beszélni egy idegen nyelven, jobb ha inkább meg sem szólal, vagy ha munkájában nem tér ki minden részletre, akkor semmit sem ér, amit csinált.)

9.      KONTROLL/DOMINÁLÁS

Örök „irányítási kényszer”-e van, megpróbál mindenek feletti kontrollt gyakorolni, és szenved, ha ez nem sikerül. Mivel mindent befolyásolni szeretne, nemcsak saját hibáival szemben könyörtelen, hanem képtelen mások tökéletlenségének megbocsátására is.

10.  KELL/MUSZÁJ

A maximalisták beszéde tele van a „kell”-t tartalmazó kijelentésekkel. Legfontosabb hajtóerejük/motivációjuk az elvárások megfogalmazása (amit meg kell tennem, muszáj megcsinálnom…), mely egyfajta folyamatos bűntudatkeltés is. (Nem lazíthatok, még rengeteg dolog áll előttem…)

11.  NEGATÍV SZŰRŐ

Ez a saját belső beépített szelektáló rendszere, mely nem engedi a pozitív tapasztalatokat tudatosulni, illetve a negatív részletek felnagyításán keresztül igyekszik fenntartani az állandó elégedetlenségi szintet.

12.  ÖNMARCANGOLÁS 

A maximalisták mivel úgy érzik, nekik kell mindent irányítani, hajlamosak önmagukat hibáztatni olyan események miatt is, amelyekre valójában nincs is befolyásuk.


Gondoljuk végig, valójában mitől is foszt meg bennünket a maximalizmus?


A MAXIMALIZMUS HÁTRÁNYA:


1.      GONDOLATOK 

Mivel másra sem, csak a célra gondolunk, így elképzelhetetlen, hogy jusson időnk saját gondolatainkra figyelni! Pedig gyakran ha le tudunk ülni és végiggondolni, hogy mit miért is teszünk, sokszor rájövünk, hogy értelmetlen a küzdelem, nem is azt akarjuk valójában, amiért elindultunk a mókuskerékben.

2.      JELEN

Az állandó hajtás távol tart minket a jelen pillanat független megélésétől, élvezésétől! Folyton csak a távoli cél lebeg a szemünk előtt, ami megakadályoz minket, hogy egyáltalán észrevegyük az odavezető út, vagy csak az életünk pillanatainak csodáit.

3.      EGÉSZSÉGES ÉNKÉP

Mivel a magunkról alkotott képünket a teljesítmény határozza meg, így önazonosságunk csak a sikerrel mérhető. Egyéb tényleges, reális szempontok: pl. kedves vagyok, stb. szóba sem jöhetnek.

4.      FONTOSSÁG

Az életünk értelmévé egyedül a teljesítmény válik, így önmagunk puszta léte nem lehet (az elért célokon kívül) csak maga miatt, pusztán léte okán fontos.

5.      ENERGIA

Mivel az összes energiánkat a cél elérésébe öljük, így másra már nem marad (nem is megengedhető másra pazarolni). A többi életterület energia nélkül viszont gyorsan elsorvadhat.

6.      EGÉSZSÉG

A folytonos stressz (önmarcangolás és hajtás) és pihenés hiányának hatására egészségünk előbb-utóbb jelentősen károsodhat.

7.      KÖRNYEZETÜNK

Mivel csak a cél számít, ami ezen kívül van (család, barátok, hobbi), arra nem érdemes odafigyelni. Figyelem nélkül viszont ezen dolgok is eltűnhetnek életünkből.

8.     SZERETET

A maximalista a tökéletesen kívül mindent hibásnak, nem elég jónak tart. A szeretet ezzel szemben a teljes elfogadás, ami nem ismer hibákat.



A maximalizmus valójában tehát egy szélsőség. Hol lenne igazából az egyensúly? Valahol középen. Nevezzük ezt a hozzáállást most ún. HARMONISTA hozzáállásnak.


A HARMONISTA és a MAXIMALISTA összehasonlítása:


 

MAXIMALISTA

 

HARMONISTA

 

IDŐ

 

Nincs elég időm. Folyton sietnem kell.


Arra van időm, amire szakítok, amit fontosnak tartok.


VERSENY

 

Folyton másokkal kell versenyeznem a céljaim elérése érdekében. Állandóan összehasonlítgatom magam másokkal.


A saját személyiségem kidolgozása a lehető legnagyobb teljesítményem. És ebben nincs kivel versenyeznem, hiszen egyedülálló csoda minden ember.


KELL

 

Rengeteg mindent muszáj megtennem, kell.


Én döntöm el, mit akarok tenni, a saját választásom alapján.


JELEN

 

A jövő a fontos, a most csak robot egy elérendő célért.


A jelenre figyelek, a jövőt mindig a megfelelően megélt most-ok építik.


CÉLOK ELÉRÉSE

MEGELÉGEDETTSÉG

 

Ha elérem a célomat, az az alap.


Ha sikerül valamit elérnem, örülök neki, értékelem saját erőfeszítéseimet.


KRITIKA

 

Nem bírom a kritikát, személyes kudarc, ha valami nem sikerül megfelelően vagy mások nem úgy látják, mint én.


Elfogadom a kritikát, sőt hasznosnak tartom. Ebből rengeteget tanulhatok.


TÖKÉLETES

 

Csak a tökéletes a megfelelő, mindenképpen ezt kell elérni. Ha még nem állok teljesen készen, inkább bele sem fogok a dologba.

Tökéletes szülő, társ, kolléga, főnök, gyerek, stb. akarok lenni, mert valójában FÉLEK a hibázástól, általában attól, hogy akkor nem leszek olyan értékes (nem leszek elfogadható, szerethető, tisztelhető…).


Számomra az elég jó kategória a cél. Tudom, hogy senki sem tökéletes, hibátlan, ám a tapasztalat nagyon fontos, amiket csak a próbák által szerezhetünk. A hibákat ezután már könnyebb kijavítani.

Nem akarok tökéletes lenni, vagy különböző elveknek, normáknak, elvárásoknak megfelelni. Sokkal inkább szeretném önmagamat adni, hiszen abban én vagyok a legjobb.


ÉNKÉP

 

Az vagyok, amit elérek.


Vagyok, aki vagyok. Mindegy épp mit tudok eredményként felmutatni. Én ember vagyok, aki több pusztán a cselekedetei sikerességénél.


GONDOLATOK

 

Nincs időm a gondolataimra figyelni. Minden időmet a célom elérésére fordítom.


Fontos, hogy időnként szakítsak időt végiggondolni, hogy mit hogyan, miért teszek. Ez által folyamatosan figyelhetem és korrigálhatom az általam haladásra kijelölt irányomat.


REÁLIS CÉLOK

 

Nagyon magasra teszem a lécet, kissé (vagy nagyon is) eltúlzott teljesítményt várok magamtól.


A céljaim reálisak, mivel tisztában vagyok saját képességeimmel. Persze vannak magasabb céljaim, de az odavezető utat felosztom olyan szakaszokra, amiket fokozatosan tudok teljesíteni. A megtett útszakaszoknak örülök, hiszen ezek vezetnek majd el a teljes úton a végső célig.


EGÉSZSÉG

 

Ha beteg vagyok, mérges vagyok, mert addig kiesek a célokért való versenyből. Ha meggyógyulok ott folytatom, ahol abbahagytam. Mereven ragaszkodok a céljaimhoz, elképzelésemhez.


Ha beteg vagyok, igyekszem pihenni, tudatosan saját magamra koncentrálni és végiggondolni, mi az, amit esetleg másképp csináljak legközelebb, hogy elkerüljem a betegséget.


TOLERANCIA

 

Mivel tökéletesre törekszem, elvárom másoktól is, hogy ők szintén erre törekedjenek.

Nehezen viselem ha mások másképp látják a dolgokat, mint én.


Elfogadom magamat és a többieket is olyanoknak, amilyenek. Nem akarom, megváltoztatni, „jobbítani” őket. Mindenki úgy jó, ahogy van.


ELENGEDÉS

 

Mindenhez görcsösen ragaszkodom. Nem engedek a 48-ból. Azt gondolom ez a kitartás jele, pedig valójában a makacsságé.

Megbocsátani magamnak és másoknak ezért nehezen  (vagy egyáltalán nem) tudok. Gyakran mérgelődök elmúlt hibákon.


Az erőltetés helyett igyekszem könnyedébben venni a dolgokat. A vidámság, elengedés, megbocsátás, humor felemel. Észreveszem a hibákat, de nem fújom fel őket. Igyekszem úgy felfogni, hogy ezekből rengeteget tanulhatok.

(HIBA=Tanulandó feladat. Olyan tapasztalat, amit legközelebb másképp szeretnék megélni.)


CÉLOKON KÍVÜL


Azt az időt, amit nem céljaim elérésével töltök sokszor haszontalannak érzem. Sok barátom így lemorzsolódott mellőlem. Hobbikra, lazításra nem szívesen áldozok energiát. A családom is nehezen viseli el, hogy a fókuszomban az első mindig a célom.

Számomra az élet nemcsak a célokból áll. Fontosnak tartom, hogy az élet sok területén meg tudjam élni önmagam, jusson időm a családomra, barátokra, hobbira, kikapcsolódásra, stb. is. Ezek mind szintén nagyon fontosak.



A felsorolást természetesen lehetne még folytatni. Ez alapján mindenki maga döntse el, hogy melyik kategóriába tartozik, illetve szeretne tartozni.


Természetesen mindenki számára szükséges, hogy bizonyos mértékig motivált/motiválható legyen, mely teljesítményre/cselekvésre/tanulásra/fejlődésre/változásra orientálja. Az életben fontos a célok kitűzése, illetve megvalósulásuk irányába tett lépések megtétele.

A MÓD viszont, ahogyan mindezeket eléri, különbözhet.


Csak rajtunk áll, hogy melyik utat választjuk…                                                                                                                


V. 2010.július



JAVASLAT:


Ha a maximalizmussal szemben szeretnél inkább Harmonista irányba elmozdulni, kiváló segítség lehet például a Bach-virágterápia.


A Forásvíz-esszencia például kiválóan oldja a tökéletesre való belső törekvés szélsősés eseteit és alkalmazásával természetes módon egyre közelebb kerülhetünk az egyensúlyi állapothoz.